A kikapcsolódásnak és szórakozásnak számtalan formája létezik. Embere válogatja, hogy éppen kit milyen tevékenység kapcsol ki. A szórakozás mondhatni eléggé szubjektív dolog. Valakinek az a szórakozás, hogy elmegy hétvégente bulizni egy szórakozóhelyre, egy másik embernek ugyanezt az élményt egy koncert adja meg, egy harmadik viszont az előző kettőn frusztrált lenne, ezért talán pont egy csendesebb, kevésbé zsúfolt hely adja meg neki a szórakozás élményét.

Az egyik fő ága az ilyen kikapcsolódásoknak a sportolás. Magát a sportolás végezni, vagy elmenni szurkolni a kedvenc sportágunk képviselőinek, netán csak passzívan leülni a TV elé és egy sör mellett végigizgulni egy kosár vagy vízilabdameccset. Ezek a szórakozási típusok a mai világ egyik leginkább elfogadott formái.  Ezen a témán belül pedig a foci az, ami az európai sportok közül az egyik legnépszerűbb.

Ha szeretsz focizni és meccsekre járni, akkor nem kell ecsetelni neked, hogy milyen érzés, mikor több tízezer ember egyszerre szokott izgulni, megkönnyebbülni, és üvölteni. A közösségi élmény egy kollektív, tömeges formája a foci kultúra. Egymástól teljesen különböző embereket egy érdeklődési kör révén összekovácsol a figyelem és koncentráció által. Mennyi energia szabadul fel egy meccsen? Nem is lehet mérni, olyan sok. Az ilyen figyelem szokott összpontosulni a nagyobb focicsapatok körül is, mint a Real Madrid, Barcelona, stb. A munkahelyemen azt vettem észre, hogy mikor a munkatársak kitárgyalják az egyik előző napi meccset, akkor a szurkoló munkatárs mindig többes szám első személyben beszél az adott csapatról és meccsről. Tehát nem úgy, hogy kikapott a Ferencváros, hanem úgy, hogy „bakker rosszul játszottunk, ezért kikaptunk”. Gyakorlatilag azonosulás történik a focicsapattal, a szurkoló annyira magáénak érzi a csapatot és jelképét, hogy a „mi” szemszögéből éli meg azt. Ez elképesztő, a közösségbe való tartozás igényét mutatja, a hovatartozás ösztöne és öröme található meg egy focicsapat iránit rajongásban. Bámulatos.

A baráti társaság nagy része Real Madrid rajongó, és ez a rajongás átkerült természetesen a gyerekeikre is, ezért hihetetlenül könnyű dolgom lett ajándékozás terén. Nincs más dolgom, mint  Reald Madridos ajándékokat adni. És kb. mindegy, hogy a szülőknek, vagy a gyerekeknek adom, úgyis örülni fognak neki. Na jó, azért iskolatáskát nem adok a családfőnek, de értitek mire gondolok.

Találtam is egy játék webshopot, ahol külön Real Madrid ajándék oldal található. Az említett iskolatáska, azon kívül füzet, kitűző, tolltartó, toll, zacskó, kulacs, stb. is megtalálható itt. Kész gyűjtemény.

Az a tapasztalatom, hogy ha valaki beleszeret egy sportágba, akkor nem fog egyhamar kiábrándulni belőle. Látom magam előtt, hogy a barátom gyerekei iskolába mennek, és az osztálytársaik meglátják az éppen aktuális Real Madrid ajándékot, amit a gyerekek kaptak, biztosan van olyan aki irigyli, és olyan is lehet, akinek a szülei másik csapatnak szurkolnak, így elindul az örökös rivalizálás és egymás heccelése. Igazából olyan dologgal kapcsolatban, amibe egyiküknek sincs beleszólása, mert több ezer kilométerre lévő, csak Tv-n keresztül látott labdamágus emberek cselekedeteiről van szó.

Ez is mutatja, hogy a hovatartozás ösztöne az, ami egy sport iránti rajongást ki tud teljesíteni. Egy focicsapat jelképe már-már olyan, mintha külön ideológia, vagy vallás lenne. A Real Madrid vallás. Megvan a jelképük, mint minden vallásnak, megvan az isteni pozíció, maguk a játékosok, akik dicsőítve vannak, és függetlenül nyelvtől, és országtól, számos hívőt tudhatnak a magukénak. Pont mint ma bármilyen ideológia, vagy vallás, amik a modern társadalom határokon átívelő tulajdonsága révén világszerte el tudnak jutni. Még az internet kora előtt is voltak pl. koreai keresztények, és magyarországi buddhisták, vagy chilei demokraták, ugyanúgy, mint lengyel Real Madrid fanok.

A Real Madrid ajándékok pedig a Real Madrid vallás kegytárgyai, ereklyéi, melyek az adott szellemiséget képviselik. A meccsek pedig a hatalmas szertartások, ahol a különböző foci vallások rituálisan megmérettetnek egymás között.

Így eshetett meg az, hogy felebarátom közvetlen leszármazottjait otthoni vallásuk ereklyéivel tiszteltem meg. Ezzel dicsőítve a 11 legnagyobb szentet és a kispadon ülő prófétákat, illetve adózva ezzel főpapjuknak is, az Aktuális Edzőnek.