Középiskolai barátom, Csutka, mindig is különös alak volt. Becenevét még tőlem kapta gimis korunkban, mert úgy megbecsült mindent (legyen szó pénzről, ételről, vagy bármiféle tárgyról), hogy még az almának a csutkáját is percekig volt képes élvezetesen elfogyasztani, annak érdekében, hogy befektetésének (ebben az adott esetben például ugye az almájáról beszélünk) minden egyes pillanatát a legvégsőkig ki tudja élvezni. Akkoriban a mi gondolataink – mondanom sem kell – leginkább a csajozás, néha pedig még emellett a focizás körül forogtak, így nem tudtuk különösebben értékelni Csutka sziklaszilárd jellemét. Restellkedve vallom be, kicsit emiatt furcsának is lett megbélyegezve körünkben, és kicsit nehezen is tudott beilleszkedni az osztályközösségbe. Vékony, szemüveges, magának való fiú volt. Érdekes volt látni ezt a csodabogarat, akit nem zavart az, hogy nincs barátnője, sokkal inkább tudott fellelkesedni egy jó kötvényen vagy és őrült izgalomba jött, ha kamatos kamattal találkozott. Mondanom sem kell, az elmúlt években jól menő üzletember lett belőle (és hát olyan gyönyörű barátnője is van, hogy én csak irigykedve nézek…). Sőt, ha belegondolok, a “jól menő üzletember” igencsak eufemisztikus jelző az ő esetében. Mondjuk ki: Csutka milliárdos lett. Őrülten gazdag ember, és szerencsémre/szerencsénkre nem hagytak benne mély nyomot gimnáziumi gúnyolódásaink. Sőt, felhívott engem, hogy szeretne szervezni egy osztálytalálkozót, de nem a szokványos keretek között.

“Elmehetnénk paintballozni” – mondta Csutka – “de manapság nem nagyon találok igazán eredeti pályát hozzá.” – tette hozzá szomorúan. “Arra gondoltam, építtetek egy sajátot. Kibéreltem egy hatalmas hangárt, már csak be kéne rendezni. Van valami javaslatod, mit tehetnénk bele?” – tette fel a kérdést, amire én aztán egyáltalán nem számítottam.

“Mit szólnál egy hatalmas nagy, többszintes, galériás polcrendszerhez, Csutka?” – nagy megdöbbenésemben csak ezt a mondatot tudtam kinyögni, de ahogy kimondta, magam is meglepődtem, mennyire zseniális ötletet adtam. “Hát erre nem számítottam” – hallatszódott egy meglepett nevetés a telefon másik oldaláról – “de tudod mit, van benne fantázia! Mit gondolsz, kiktől lehetne a legkorrektebb körülmények között rendelni?”

Szerencsére nem sokat kellett gondolkoznom a válaszon. Mondtam Csutkának, hogy a RackingLog messze a legjobb a szakmában, ha galériás polcrendszer után érdeklődünk. Ő szerencsére megbízott bennem, és felkereste a céget. Utólag elmondta nekem, rettentő hálás a javaslatomért. Elmondása szerint a kapcsolatfelvétel könnyen és gyorsan ment, mindenki roppant készséges és figyelmes volt az igényeivel, kívánságaival kapcsolatban.