A napokban lett egy kedves lánybarátom 30 éves. Sokan bepánikolnak ilyenkor az eltelt újabb tíz év miatt és egyáltalán nem élvezettel tartják meg ezt a kerek évfordulót. Ő éppen ennek elkerülése végett úgy döntött, hogy szervez egy nap partit, ahol viszonylag sokan összejövünk, mintegy megfeledkezni a múló időről.
Az ötlet nagyon jónak tűnt, szeretem az optimista, kissé szokatlan megoldásokat, így vállalkoztam is, hogy szívesen segítek a nem mindennapi esemény lebonyolításában, megszervezésében. Külön örömömre szolgált, hogy így egy kicsit én is megfeledkezhettem a saját koromról is.
A bulihoz egy fővárosi közösségi házat választottunk a nagy hely és a kitalált grandiózus látványvilág miatt. Mindezt nem lett volna az igazi egy lakásban felállítani meg aztán a várható hangzavar sem az utóbbi megoldást pártolta. A legtöbben szerencsére azonnal elfogadták a meghívást így nem kellett attól félnünk, hogy majd ott maradunk páran egy hatalmas helyiségben. Nagy megnyugvást jelentett ez, korábbi rossz tapasztalatainknak köszönhetően. Én a magam részéről elkezdte kicsit másképp látni a dolgot, sokkal inkább a szervezői lét kihívását találtam érdekesnek, semmint a közelgő bulit, persze azzal kapcsolatban sem voltak ellenvetéseim.
Az egyik legnehezebb az volt, hogy közöljem a meghívottakkal: az ünnepelt kicsit nagyszabású ajándékot szeretne: egy ezüst fülbevalót Swarovski kristállyal. Ez a projekt egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, tekintve, ha mindannyian összedobunk egy kis pénzt a közösbe, akkor bőven ki tudjuk fizetni az egyébként kissé költséges ajándékot. Nagy örömömre szolgált, hogy mindenki belegyezett a dologba, így nem kellett számolgatni, az eredeti pénzügyi terv szerint tudtam megrendelni az ékszert, ami meg is érkezett már jóval az esemény napja előtt. Kissé izgatott voltam, mert ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy én válasszam ki, melyik termék lesz majd az ajándék. Így aztán benne volt a csalódás és a bukás lehetősége is a dologban… Nem a legkellemesebb érzés, de hittem benne, hogy ismerem már annyira az illetőt, hogy ne kelljen emiatt szégyenkeznem.
Szerencsére a megérzéseim beigazolódtak! Nagyon tetszett neki az ajándék, amit a buli elején adtunk át neki közösen a meghívottakkal. Nagy kő esett le a szívemről és innentől fogva már minden simán ment. Talán a másnap reggeli elpakolást kihagytam volna, de a fenébe is, megérte! Sikerült örömet szereznem egy barátomnak, ráadásul mindezt úgy, hogy közben leszerveztem egy nagy, majdnem száz fős születésnapi partit is! Nekem nagyon kellemes élményvolt mindez így utólag visszaemlékezve, a kezdeti nehézségek ellenére is. Ha esetleg érdekel, miként szervezi nyaralását egy korombeli anyuka kérlek olvasd el a következő bejegyzést is.