A barátnőimmel nagyon szeretünk együtt szórakozni. Legtöbbször diszkóba megyünk, ahol lehet jókat táncolni, de koncertekre is szeretünk együtt járni. Melinda, a legdominánsabb közülünk, mindig ő választja ki a helyeket. Régebb sokat hostesskedett, így minden buli helyet ismer. Szőke hosszú haja van, és mindig miniszoknya- magas sarkú kombóban jár. Ő olyan, aki után tipikusan megfordulnak a fiúk. Nem igazán zavartatja magát, úgy tűnik, ő minden elér az életben. amit akar.

Azért Kata sem panaszkodhat. Ő valamivel alacsonyabb, fekete hajú, és igéző kék szeme van. Sokban majmolja Melinda stílusát, de ezzel nincs egyedül. És vagyok én, a „semmi extra” lány. Átlagos külső, Melinda és Kata mellett fel sem tűnök senkinek.

Hát így vagyunk mi, a három grácia. Melinda egy nap így szólt:

• Nagy hírem van csajok! Most szombaton megyünk Gyöngyösre bulizni!
• Gyöngyösre? – kerekedett el a szemünk.

Joggal csodálkoztunk, ugyanis eddig mindig csak Pesten buliztunk, s mivel mind pestiek vagyunk, így hamar hazajutunk villamossal. Vagy taxival.

• Jaj, ne izguljatok! Az utazást már elintéztem! Egy srác levisz minket a kocsijával.

Ezen már nem csodálkoztunk. Melindának annyi ismerőse van, mint égen a csillag. És az sem meglepő, hogy ezek az ismerősök bármit megtesznek, hogy a közelében lehessenek.

• És már a V.I.P. jegyeket is megszereztem! – újságolta büszkén.

Azt sosem tudtuk, hogy Melinda honnan szerez jegyeket nekünk. Egyszer rákérdeztünk, csak ennyit válaszolt: „sok ismerősöm van”. Hát jó. Lelkesen készültünk a hétvégére. Megbeszéltük, hogy a villamos megállóba találkozunk. Kata a szokásos lehengerlő fekete szerkóját öltötte magára, én meg… hát igyekeztem én se szégyenbe maradni.

Azonban mikor a villamosmegállóba Melinda megjelent a járgánnyal, meglepődve konstatáltuk, hogy ő vezet, s nem ül mellette senki.

• Mi van? – kérdezte Melinda.
• A srác mégsem ért rá levinni minket, de a kocsiját legalább ideadta. Beszálltok még ma?

Katával egymásra néztünk. Kata megvonta a vállát, majd beszállt. Én is utána.

• De, Meli! – kezdett bele Kata. – Ha te vezetsz, akkor… akkor te nem ihatsz!
• Ugyan már! – mondta Melinda. – Ne parázz! Csak reggel jövünk haza, mikor már kijózanodtam.

Melinda mindig is lazán vette a dolgokat, sosem aggódott semmi miatt. Mi pedig bíztunk benne. Eddig még sosem mondott le semmit, mindenhova eljött, ha pedig problémánk volt, azonnal ott termett és segített. Bizony mindenki szeretett volna olyan lenni, mint Melinda! Csak a legtöbb embernek vannak bizonyos… korlátai?

Kb. egy órányi kocsikázás után lefulladtunk. Melinda félreállt az út szélére. Kiszálltunk.

• Ajjaj! – mondta Melinda. – Azt hiszem defektet kaptunk.

Ott álltunk az út szélén, a semmi közepén este. Csúcs, mondhatom! Kata teljesen kétségbeesett, már azon volt, hogy felhívja a szüleit, hogy jöjjenek értünk, amikor is egy arra érkező autó lelassított, villogott, majd megállt. Egy meglepően helyes, barna hajú srác lépett oda hozzánk.

• Sziasztok! Segíthetek valamiben?

Melinda hálásan rápillantott:

• Szia! Köszönjük, hogy megálltál. Igen, azt hiszem defektet kaptunk.

A srác megvizsgálta a kocsit.

• Hát csajok, ezek a gumik nagyon trék. Hol vettétek őket?
• Nem tudjuk. Egy barátunktól kaptuk kölcsön a kocsit.

Nem sokkal később az ismeretlen srác kicserélte a kerekeket, és megmondta, hogy feltétlenül mondjuk meg a kocsi tulajdonosának, hogy igényes helyről vegyen autógumikat, mert ahol ő szokott vásárolni, ott most akciós téli gumi árakon lehet beszerezni őket.

Melinda természetesen megígérte, hogy átadja az üzenetet, mert bizony nem mindegy honnan vásárolunk.

Hála annak az ismeretlen srácnak, akinek még a nevét se tudtuk meg, végül odaértünk a bulira és jót szórakoztunk együtt. Visszafele már óvatosabban vezettünk, de szerencsére nem történt baj.

Összességében jól telt a hétvége és alig várom a következő Melindás bulit! Remélem legközelebb nem lesz defekt.