Elérkezett az az időszak az életemben, amikor bulizni tanítom a kamasz fiamat. Na jó, ez így túlzás, nem tanítom, inkább csak beszélgetünk, például az alkoholfogyasztásról. Elkezdett házibulikba járni a barátaihoz és rengeteg új élménnyel gazdagodik minden egyes bulin. Aminek nagyon örülök, az az, hogy vagyunk olyan jó viszonyban, hogy mer kérdezni tőlem. Nem vagyok teljesen naprakész a kamaszok bulizási szokásait illetően, de van, ami nem változik és én is megtapasztaltam annak idején.
Az egyik ilyen dolog a bulikban az az alkohol. Nincsen házibuli vörösboros kóla nélkül, vagyis inkább vodkanaracs nélkül, mert ugye haladunk a korral. Hogy ki mennyi iszik, az igazából mindenkinek a saját lelkiismeretén múlik. Elvileg. Azért csak elvileg, mert szerintem mindenki ismeri az olyan helyzeteket, amikor a haverok biztatására vagy éppen cukkolására le kell húzni azt a felest, vagy inni kell még egy pohárral. Senki nem akar lúzer lenni. De így lehet rálépni az alkoholizmus felé vezető ösvényre. Durva vagyok? Lehet. De azt be kell látnunk, hogy ha valaki mindig engedelmeskedik a külső nyomásnak és egyre többet iszik, egy idő után természetes lesz neki, hogy pia nélkül nincsen buli és egyre többet kell inni. Az italhoz fog nyúlni minden esetben, amikor el akarja engedni magát, amikor jól akarja érezni magát vagy csak kicsit fel akar pörögni. Szórakozni nem csak részegen lehet. Tudom, hogy sokan gátlásosak a tánchoz, a csajozáshoz, vagy egyáltalán a bulizáshoz, de erre nem a mértéktelen italfogyasztás a megoldás. Az alkohol csak átmenetileg növeli az önbizalmat, ha elmúlik a hatása, csak rosszabb lesz minden.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden bulizó fiatal addiktológiai eset és ezek a mai kamaszok, már tizenévesen alkoholistává válnak. Csak okosan kell bánni az alkohollal is, mint mindennel. Ezt szoktam mondani a fiamnak is, hogy inkább tartsák lúzernek, mint hogy másnap egy ismeretlen árok partján ébredjen meztelenül.